14. nap

Jelentem, eltévedtem. Valahol benézhettem egy kanyart északra haladás közben és gyanús, hogy már valahol a svédeknél járhatok…

Itt kérem kőkemény tél van 🙂

Na de ne rohanjunk annyira előre, én sem siettem reggel! Mert hogy a barlang 10kor nyit csak, és alig 15 percnyi gurulásra van, így beláttam, hogy semmi értelme 8-8:30 előtt felkelni. Ez nagyon csábító volt, mert egyébként máskor 8 körül már indulni szoktam. Az időjárás előrejelzés is reményteli volt, úgy jósolták, hogy majd csak 10-11 után fog esni az eső, én meg akkor ugyebár a barlangban leszek, szóval nem érdekel. Utána meg múzeum, ami szintén fedett, szóval essen csak bátran. Be is állítottam a vekkert 8-ra, hagy aludjak jó sokat. Kár, hogy a szomszédék ezt nem így gondolták és már 7 körül elkezdték csapkodni az ajtókat. Gondolom sietni kellett a plitvicei vízesésekhez, nehogy elfogyjon a víz, mire odaérnek. És egy szavam sem lehetett, a házirend szerint 7-től már lehetett zajongani. Na nem mintha pizsiben kiálltam volna rendet rakni…

Szép nyugisan indult a reggel, annyira, hogy végül éppen csak sikerült időben elindulni 🙂 Kivételesen még a reggelimet is a szálláson fogyasztottam, pedig itt aztán nem sok minden volt hozzá. Egy vízmelegítő, 2 pohár, 1 bögre (két személyre!) és egy szalvéta. A mosogatással nem sokat foglalkoztam, konyha nem volt, mosogatószer nem volt, a zuhanyban meg csak nem mosok el egy bögrét… Bár nem szálloda volt, de gyakorlatilag minden jellemzőjében arra hajazott, így élveztem ennek előnyeit is: majd elmossa valaki. (vagy hogy pl érkezéskor fél órát áztam a zuhany alatt, de ezt tán írtam is).

A barlanghoz így is sikerült 10 perccel nyitás előtt érkezni, így kedvesen elmondott minden infót a túravezető, majd jelezte, hogy jegyet bizony nem ad, leszek kedves várni még 10 percet, mondjuk ott, mert ott nem esik az eső. Szerencsére egyébként a szitálás is abbamaradt, mert egyébként a parkolótól a pénztárig és onnan a barlangig is kellett kb 200m-t sétálni.

Mázlim volt, jött egy csapat (7 felnőtt meg mittomén hány gyerek), akik szintén nem helyiek voltak, így a vezetés szinte végig angolul volt. Egészen izgalmas és érdekes barlang, ahhoz képest, hogy csak kb 200m-t haladtunk a járatban.

Először megnéztük az alsó barlang bejáratát, ami kb 500m hosszú ugyan, de mégsem ajánlatos csak úgy nekivágni, mert az első 20 méter után a kellemes belmagasság igencsak alacsonyra szűkül és úgy megtenni a maradék 480 métert nem annyira derék barát 🙂 De amúgy sem szabad, mert van egy “barlangi hangya” szerű élőlény, aki csak és kizárólag ebben a barlangban él (értelmezésem szerint úgy ámblokk a világon), így kifejezetten védett.

Van még másik 3 barlang, az egyik a forrásnál is látható, de azt csak búvároknak, a negyedik pedig… azt elfelejtettem, de valszeg macerás a látogatóknak, így maradt a harmadik, amibe viszont vezetővel be lehet menni. Kaptunk fejvédő sisakot és még higiéniai hajhálót is, pedig patyolat tiszták voltak a kobakok kívül, belül. A barlang kiépített, de nem betonozott, inkább csak járható és itt-ott korlát véd. Volt ahol kellett is.

Az egész hangulata kicsit olyan volt, mint egy jó sárkányos film valamelyik jelenete. Piszok nagy és vastag, lógó és földivel összenőtt cseppkövek között kellett sétálni és bármelyik kanyar mögött ott lehetett volna a sárkány. Pedig csak a barlangi medve volt. Mondjuk az se sokkal kisebb, állítólag vagy 4m magas lehetett, meg kb 900kg. Szerencsére inkább csak növényekkel táplálkozott, de ha ott lett volna a barlangban, lehet, hogy egy pár turistával kevesebb jött volna ki. Mondjuk ott is volt. Egy bébi. De csak csontozatában. Ebben a barlangban több mint 1000 ilyen macit és egyébként felsorolni is sok, hogy milyen más állat csontjait találták meg. Idegenvezetőnk szavaival élve: bejön a barlangba, eltéved a sötétben, aztán puff, beleesik egy lyukba, csapdába kerül és így járt. És mint aztán a későbbi kiállítás során kiderült, a barlangban az állandó hőmérséklet, az időjárási szélsőségek hiánya – de még ugye csapadék se sok van -, ez mind nagyon kedvező a konzerválódásnak, és nem utolsó sorban, a barlangban nincsenek meg a csontok lebontásához szükséges organizmusok. Hát ezért marad meg jól minden. A barlangászok meg örülnek, mert nem kell métereket leásniuk, már a felső 10-20 cm mélységben is mindig találnak valamit. Így találták ezeket a szép csontokat is. Na nem ilyen szépen összerakva, azt már ők puzzle-özték össze.

Volt persze klasszikus cseppkő terem is, meg aztán egy visszafordító, ahonnan továbbmenni már csak lapjában lehetett volna, mert itt meg az a kihívás, hogy bár nagy magasság van, ellenben nagyon összeszűkül a két kőzet, kiadós ebéd után nem érdemes bepróbálkozni.

Az egész nem volt több, mint 30-40 perc, de a mókás stílusával és barlang különlegességeivel mégis nagyon élvezetes és tartalmas volt. Bárkinek tudom ajánlani!

Szerencsére amikor kijöttünk, nem esett, így a múzeumig tartó 1km, 3perces utat nem kellett beöltözzem. Kényelmesen átgurultam és ott is érkezésem után 10 perccel már indult is a turnus. Mondjuk azt nem értettem, hogy egy interaktív múzeumba miért kell ilyesmi, de ám legyen. Itt csak egy francia pár és két gyerkőce meg én alkottuk a csapatot, ill. a vezető kísérője, aki lehet, hogy épp betanult, nem derült ki.

Egy kör alakú épületben jártuk körbe a kör cikkelyekként kialakított termeket, és mindegyikben volt valami érdekes, informatív, interaktív, lenyűgöző. Ehhez jött még a mese (na így már van értelme) és persze a “bátran nyomkodjunk mindent is, ő addig elfoglalja magát”. Aha… csak ilyenkor van egy csordaszellem, s ha az első elindul a következő szekcióba, akkor nem marad ott senki az előzőben. Pláne, ha nevezetesen 2 “család” van jelen összesen, ahol a töpörtyűket cseppet sem foglalta le a kiállítás és mellesleg az angol guide-ot sem értették, szóval rohantak jobbra-balra…. Mindegy, amúgy sem néztem volna végig az összes videót és azért az interaktív rész nagy részét az tette ki, hogy én indíthattam a filmeket.

Két dologra büszke a múzeum: egyrészt hogy vannak életnagyságú (már ha lehet ilyesmiről beszélni egy kihalt fajnál) hiperrealisztikus korhű állatok, pl a már említett barlangi medve, másrészről itt őrzik azon nagyon fontos leletet, ami nem más, mint egy pattintott kő. Ééééértem én, hogy ez sok mindent megmagyaráz, de honnan a fészkes fenéből tudják, hogy az a kő nem csak lepattant egy nagyobb kőről és… áh, ok, ők a tudósok. Fényképen jobban nézett ki, mint élőben 😀 De egyébként ugyanez a kérdés a csontokról is: adott egy élőlény, akivel soha senki nem találkozott, találnak belőle egy vagy néhány csontot és pontosan tudják, hogy az az állat melyik testrészéből van. Kérdem én, hogy honnan?!?! És hogy még érthetőbb legyen a rácsodálkozásom: a múzeumban őrzik a barlangi medve _pénisz_ csontját. Mert neki ilyen is volt állítólag. Na és azt honnan tudják??? Bármi lehet egy ekkora csont. De lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem 😀

A múzeumnak volt egy, a barlangász mászást / alpinizmust, ill búvárkodás bemutató része, ami bemutatta, hogy annó milyen felszereléssel dolgoztak és most mit használnak. Számos dologban kisebb és könnyebb lett (pl lámpák a ledek elterjedése miatt), de meglepő módon, pl a búvár felszerelés súlyosabb és több (igaz, biztonsági okok miatt).

Múzeummal végeztem, talán egy órával korábban is, mint terveztem (két hét alatt megtanultam jó sok időt ráhagyni, hogy kevesebb csúszás legyen), de az eső szerencsére és sajnos nem igazán mutatkozott. Ez jó, mert nem kellett vizesen vacakolnom, rossz, mert ugye azért mentem zárt helyekre, hogy addig elvonuljon. A radar szerint viszont nem is létezik. Ezt azért a környező felhők ill. útszéli pocsolyák cáfolták. Én azért biztos ami biztos, jól beöltöztem, részben mert sokkal kényelmesebb szárazon felvenni, mint szakadó esőben, részben mert hideg ellen is remek védelem, még ha kényelmetlenebb is egy kicsit.

Következő állomáson igazából egy kényszer megállónak tervezett pihi volt: a szállás felé vezető úton lévő, nevezzük helytörténeti kiállításnak egy kevésbé látványos városi várban, Ogulin településen. Úgy voltam vele, hogy a több mint 3 órás utat jó lesz majd megszakítani valahol, esetleg átmelegedni, fedél alá vonulni. Jól is esett, leszámítva, hogy addig nem is esett, és a múzeumban nem igazán volt meleg. Pici kiállítás, 8 különböző témában, csak horvát feliratokkal, de legalább kaptam egy angolul hadaró, sistergő audiguide-ot. Megnéztem, meghallgattam, többnyire még tán értettem is. (de pl a korabeli lakás berendezések izgalmasak voltak felirat nélkül is).

Annak külön örültem, hogy itt is volt alpinista rész, bár egy kukkot nem értettem belőle. Szerintem a horvát Mont Everest mászók és felszereléseik és egyéb dolgaik lehettek.

Fél órám volt összesen, mert 3-kor bezárt, így én is tovább álltam. Innen jött az izgalmas rész. Először is elszámoltam magam. A laptopon a térkép autópályával tervezett, míg a navigációs telefonon be van állítva, hogy azokat kerülje el. Így máris egy órával több lett a maradék út, de úgy voltam vele, hogy nem gond, mert amúgy is egy órával hamarabb végeztem mindenhol, másrészt az út egy darabon amúgy is az autópályával párhuzamosan haladt, tehát max csak gyorsabban haladtam volna az esőben. De nem ezt választottam, és jól is tettem! Egész ideáig arról szólt a kanyargás, hogy a felhők lábát érintgettem és azon aggódtam, hogy vajon mikor lesz az a pont, amikor bele is kell menni. Eljött.

Igazból fel sem tűnt, hogy mikor, mert hol szitált, hol elállt, hol pedig a lélegzetem állt el a látványtól, élménytől 🙂 Az egész úgy kezdődött, hogy szó szerint belementem egy felhőbe, az út felvitt a köbe. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az út szélén hóbuckák kezdenek sokasodni. Majd a házak tetején is, a mezőn, az út szélén, mindenhol hó. Nyilván a fagyveszély lámpám is hamar felvillant, de 3 fok alá nem ment sosem a hőmérséklet. Viszont piszok szép havas táj tárult elém, pedig nem voltam magasabban 800 pár méternél. A többi pedig a bevezetőben látható. Ha ez februárban lett volna, meg sem lepődök! De április vége felé, amikor 1-2 hete még 30 fok körüli napsütésben kavarogtam nem is olyan messze innen… Izgalmas meglepetés volt 🙂

A hegyen átérve pedig viszonylag hamar, mondhatni perceken belül eltűnt a köd, a hó, és még a nap is kisütött, amikor ismét megláttam a tengert. Hát így kell ezt csinálni 🙂

Hogy mennyit esett, nem tudom, nagyon nem áztam el. Nap végére még a kesztyűm is kb megszáradt, csak a csizmám volt nedves belülről, de arra meg ott a szárító. Az esőnadrág most tette a dolgát.

Ha már így kisütött a nap, gondoltam teszek még egy megállót, hiába gyűltek vészjóslóan Isztria felett a sötét felhők. Azt kell mondjam, hogy ez a megálló is maximálisan megérte! Csak egy kis középkori kápolna és biztos fontos története van, de nem tudtam rá koncentrálni, mert a tengerből kinőtt egy nagyon élénk szivárvány és ez elvonta minden figyelmemet 🙂 Egy motorcsónak megpróbált átmenni alatta (szerintem sikerült is, de kétlem, h ők is így gondolják 🙂

Végül a szállásra nagyobb eső nélkül, némi hébe-hóba szitálással jutottam el. Nyilván gugli térkép most is rávitt valami falvakat összekötő murvás útra, ami a vélhetően igen nagy korábbi zuhi nyomaival együtt csöppet sem volt csábító, így nyomban nyomtam egy kézifékes visszafordulást. Megjegyzem itt a kutyák cseppet sem barátságosak, meglátnak és már rohannak is a motor felé, s kb fél méterre tőle torpannak meg, ami valljuk be őszintén, elég rémisztő. Mondjuk gondolom ez is a céljuk vele… Na ennél a visszafordulásnál is ez volt, hogy a kutya után 100m-el kellett fordulni, így repetázva a blökiből. Jelentem: nem fut elég kitartóan.

A szállás csoda szép! Én vagyok az első vendég 🙂 (ez már a harmadik ilyen hely az út során!). Modern keverve a régivel. Merthogy a ház még az eredeti kőház, amit vélhetően a nagyszülők építettek, ha jól értettem. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla írni, egy aprócska dolgot leszámítva: fűtés nincs. Vagyis csak a tetőtérben a klíma, ami hát… az alsó részre nem sok hatással van, így utóbbi gyakorlatilag használhatatlan, annyira hideg van lent. Fent viszont nagyon kellemes és én bizony nem fogom kikapcsolni a klímát. Majd azt mondom, hogy nem értek hozzá, nem tudom, h kellett volna 😀

14. nap számokban: kb 270km és több mint 6 óra nyeregben. A többi talpon és/vagy föld alatt.

14. nap válogatatlan képei: https://photos.app.goo.gl/pMAojuR17EvsTUKc7