Bármennyire is fancy volt a szállásunk, egy pici csorba azért csak becsúszott: a fürdéshez a víz bizony jég hideg volt, így hát kimaradt a kádban ázás közbeni pezsgő kortyolgatás… A kényelmesen induló reggelt jó szokás szerint a Lidlben kezdtük némi harapnivaló beszerzése végett, majd egy gyors tankolás egy lepukkant kúton…vagyis gyors lett volna, ha egy aprócska román feliratot nem hagyunk figyelmen kívül, miszerint az automatikus elzáró szelep a tankpisztolyon nem működik. Ebből egy kisebb gejzír lett Cs. motorján, ami azon túl, hogy némi extra benzin költség, de jóval nagyobb probléma, hogy vajon mikor lehet újra beindítani a mocit?!?! Végigfolyt rajta a benzin, burkolat alá, fölé, motor blokk felé, stb. Egy tüzet nem mertünk volna kockáztatni, így inkább vártunk vagy negyed órát, míg látszólag már mindenhonnan elpárolgott. Zsírmentes lett a burkolat 🙂
Irány a TransSemenic, de előtte én még tettem egy pár száz méteres kis kitérő kanyart egy szépséges tóhoz, amin már nagyon látszott, hogy szezon után vagyunk, de pont ettől volt igazán békés és nyugodt.
A TransSemenic önmagában nem tűnt annyira jól karbantartott útvonalnak, elég sok kátyú volt (gyors javítási mód: tettek bele ágakat, mondjuk így legalább látványos volt), az útszéli bokrok is belógtak az útra, így szűkítve azokat. Ez különösen akkor volt vicces, amikor a bokrok mellett a szembejövő tehenek is megjelentek 🙂 De felérve egy ritkás részen viszont igazán szép, ahogy kitárul a táj, hirtelen átlátni, hogy merre is kanyarog az útvonal, meg úgy amúgy is, jó messzire ellátni a füves, bokros dombokon át. Egyébként többnyire inkább erdős, kanyargós az útvonal.
Észre se vettük és már a túlvégén voltuk egy kis eldugott faluban, Cs. már a patak partján várt minket lábát lógatva. Gyors tanácskozás, hogy merre is menjünk tovább, mi férhet még bele az időbe, de végül úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, hát megyünk még egyet ezen az úton és visszafordultunk. Külön motiváló volt Cs-nek, hogy belengettem egy potenciális drónos, motoros felvételt a tetejéről, így a köztes megálló az útvonal legmagasabb pontja lett, ahol egyébként egy kereszt és egy faragvány is várt minket a kilátás mellé.
A tehenek itt látszanak picit:
A feladat adott volt: mindkét irányba elgurulnak 1-1.5km-t (amíg a szem ellát), én pedig próbálom őket követni drónnal. Igazán klassz kis felvételek készültek, végre ki tudtam próbálni a sport üzemmódot a drónon kockázatok nélkül…Vagyis… na jó, mennyi az esélye, hogy a puszta közepén egy fa oszlopot eltaláljak egy 15cm-es kis repülő izével?!?! Maradjunk annyiban, hogy kb 20cm-en múlt, hogy nem kaptam telibe. Mindössze annyival előtte sikerült megállítani a levegőben a kütyüt… 🙂
Így, hogy visszaértünk az útvonal kiinduló pontjához, elindultunk északra egy kis kanyargós mellékúton, majd betértünk Lugoj-ba egy búcsú ebédre és egy kis pihenésre. Amennyit ettünk, ránk is fért, alig bírtunk a mocira visszaülni…
Még elgurultunk egy közeli benzinkúthoz, jól megtöltöttük a paripákat és könnyes búcsú Sz-től, aki Kolozsvár felé vette az irányt, mi pedig az Aradra vezető E68-as út felé. Mondjuk kár volt. Az elején végtelenül zötyögős út rázta le az ebédet és szinte a csomagokat is, utána pedig a 68-as iszonyat kamion forgalma keserítette meg az utazást. Ezek a teherautók életveszélyesek :S Lenyomnak minden járművet, ami lassabban megy náluk (márpedig a sebességhatár csak a gyengéknek van… városon belül is bőven 70 felett dübörögnek), és belekezdenek bármilyen rizikós előzésbe, majd a többiek korrigálnak alapon :S Rémes volt Aradig eljutni és szerencse, hogy a GPS elkavart a városon keresztül az autópályára, ott már élhetőbb volt az út. Mondjuk Cs-t elvesztettem, így írtam neki, hogy valahol találjunk már egymásra, de nyilván vezetés közben ő sem tud válaszolni, így válaszra várás helyett jobb híján gurultam tovább, mondván majd a határon megvárom. Na ott volt megint szép sor… meg pofátlan motorosok… 🙂 Előregurultam és kiálltam a sorból a bódénál, hogy megnézzem, válaszolt-e Cs, mielőtt átkelek, amikor is látom, hogy épp sorra kerül a másik kapunál és már halad is át. Na szép 🙂 Vissza is öltöztem, és hamarosan már én is a túloldalon voltam.
Hazafelé már csak autópálya, sötétedés majd megérkezés több mint 1800km megtétele és 4 nap után.
Leave a Reply