Ez mondjuk nem lesz hosszú, lévén 19:30-kor indult a gépünk Budapestről és mintegy 2 óra repülés után kb este 10 körül indultunk neki a szigetnek Alghero repteréről, hogy elérjük első szállásunkat, ami valahol nem is olyan messze, kb 2.5km sétára volt. Sötétben. Vak sötétben. Nyilván a reptér nem a városban van, a mezőgazdasági területek meg nem igen vannak kivilágítva. De önmagában már az is vicces volt, hogy a reptérről gyalog indultunk neki a világnak és nem valami közlekedési eszközzel, mint úgy általában mindig (Spoiler: keretes szerkezetként így is érkeztünk vissza az utolsó nap, vagyis…. szinte.)
Az utazás zökkenőmentes volt, meglepő módon nem volt csúszás, késés, probléma, semmi.
A forgalmas főutat hamar elhagytuk és ismeretlen mezőgazdasági területek között baktattunk egy aszfalt úton, itt-ott némi mocorgással, mozgolódással a bokrokban, ágak között, míg egyszer csak megérkeztünk a szállásra. Annyi infónk volt, hogy ha későn érkezünk, akkor a szobában a lámpa égni fog és a kulcs a zárban lesz. Mindössze egy ilyen épület volt, és szerencsére kopogtam az ajtón, mielőtt benyitottam, mert az bizony a tulaj lakása volt. Na kössz 😀 Nem baj, nem lepődött meg, kedves mosolygós fogadás, kézzel-lábbal mutogatás és már mienk is volt a szoba, melynek falát festett kép díszítette.
Sajnos bekészített bor, helyi nasi, semmi sem volt, pedig egy “agroturismo” jellegű helynél igazán elvárható lett volna 🙂
Szunya, másnap indul a nagy séta!
UI: tekintsünk el a gyerekes részétől (jó, nem tagadom, rögtön szemet szúrt :), a következő napokban én is így tekintettem a látnivalókra, na meg a sajt gurigákra.
Leave a Reply