Nehéz volt otthagyni a szállást, igen kényelmes és kellemes környezet volt. Másrészt némileg tartottam a lemeneteltől (minden cuccal a mocin) és nem utolsó sorban a búcsútól is, lévén egy kukkot nem értettük egymás szavából. Mondjuk nagy egymásra borulásra nem számítottam, de egy extra reggelitől sem ugrottam volna el 😀 Egyik sem volt, és rém egyszerűre sikeredett a történet: hiába kajabáltam, hiába kopogtam, dudáltam, járattam a motort, nem jött elő. Gondolom nem volt otthon. Lehet, hogy épp az ajándék reggelimet vásárolta meg (tanulva az előző napból, amikor is sokáig aludtam). Sose derül ki. Írtam bookingon keresztül, hogy pá és szépen legurultam.
Első állomás Brela jelképe, a szikla a fenyőkkel, ami egyébként az egyik legszebb strandnak (Punta rata) titulált helyen van (legalábbis valamilyen díjat vagy besorolást kapott a strand. Szerintem kismillió ilyen és még szebb van, de valóban nem csúnya).
Maga a szikla egyébként valóban nagyon látványos, nem túl nagy, nem túl kicsi, kellően közel van a parthoz, hogy onnan is meg lehessen csodálni és valóban jól benőtték a fenyők, klassz a háttérben a magas hegyek látványa, vagy épp a városé, vagy a kék tengeré, attól függően, hogy honnan nézzük.
Mivel némileg gyanús volt, hogy nem a legalkalmasabb helyen parkolok (legalábbis főszezonban biztos, hogy agyon csaptak volna érte, de hát ilyenkor sehol senki nincs, csak a brigádok építgetik, javítgatják a tengerparti izéket, h kész legyen a nyárra), így nem a sziklánál, hanem a mocihoz közelebb, egy amúgy is hangulatosabb helyen fogyasztottam el a reggelimet, ami még az előző napra kapott reggeli volt. Nagyon éhesnek tűnhettem, mert 2 nagy szelet pizzát és két fánkot is hozott nekem.
Második állomásom Makarska volt, ahol az előre kiszemelt látványosságokat szerettem volna felkeresni, de hirtelen elém ugrott egy fagylalt árus, akinél senki nem állt sorba (mondjuk meg tudom érteni, 20 fok se volt), és nagy unalmában épp tölcséreket gyártott. Frissen sütötte (olyan eszközzel kb, mint a sajtostallér sütő, csak amikor kivette, gyorsan feltekerte egy spéci eszközzel), gyorsan le is csaptam rá, pedig én aztán egy jó ideje papírpoharas fagyis vagyok, de ezt nem lehetett kihagyni. És nem is lett volna szabad, nagyon finom volt a tölcsér is (köze nincs a gyári ostyához), meg a fagyi is. Mondjuk ennyiért legyen is… 😀
Sétáltam egyet a félszigeten és igyekeztem olyan gyorsan nyalni, hogy ne tudjon lecsöppenni (nem értem, tényleg nem volt meleg!). Közben elsétáltam a szerelmesek sétányán, ahol jó szokás szerint ezernyi lakat volt (ha nem lett volna fagyi a kezemben, tán én is akasztottam volna egyet;), de a legviccesebb, hogy felettük állt Szent Péter szobra, kezében a (gondolom) minden lakatot is nyitó kulccsal 😀 én legalábbis így láttam 🙂
Utána még egy kis kápolna mentén haladtam el (de ehhez persze nem volt kulcs), majd körbe érve a kikötő mentén jutottam el a Szent Márk székesegyházhoz, hogy meggyónhassam útközben elkövetett bűneimet.
Akadt is egy, de nem tehetek róla! Egyszer csak belebotlottam a halászok szobrába, amiről:
A halászok szobra azt jelképezi, hogy ide álltak ki a nők és innen figyelték a tengert, amikor a férfiak elmentek halászni.
Ma már kissé más jelentése van a szobornak: Ha megfogod a hölgy cicijét, szerencséd lesz.
Forrás: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/makarska
Nem bízhattam a véletlenre és mégis csak jobb egy hölgy cicijét megsimítani, mint egy ló fényesre vikszolt tökét… 🙂 A templom persze zárva volt…
Makarska belvárosa ugyancsak hangulatos sikátoros, így a kis utcácskákon keresztül jutottam vissza a kikötőhöz, majd onnan a motorhoz, hogy aztán egy meglepően nagy dugóban araszolva hagyjam el az amúgy nekem nem is olyan nagynak tűnő települést.
Ismét kicsit eltávolodtam a tengertől, ha nem is feltétlenül távolságban, de magasságban egészen biztosan. Először a Makarska fölött magasodó Biokovo hegység peremén lévő skywalk-hoz, majd még tovább, a 1762m magas csúcsáig. Kivételesen nem gyalog.
Piszok nagy szerencsém volt (meg ugye nem nyár van), így a skywalk-nál is alig voltak (konkrétan percekig csak én voltam) ill. a csúcson és az odavezető 30+30 perces úton sem. Utóbbi azért is izgi, mert egyébként egy egészen keskeny aszfaltozott szerpentin megy fel, ami elég sok helyen beláthatatlan, éles kanyarokkal és nem mellesleg mély szakadékokkal tűzdelt. Nem túl jó, amikor autók kerülgetik egymást. Mocival egy fokkal könnyebb, de azért volt így is néha félreállás.
A skywalk magáért beszél. 1228m magasan egy 11 méterre kilógó félkör alakú, üveg aljzatú kilátópont. Tériszonyosoknak csak mértékkel ajánlott 🙂
Elvileg jó időben még Olaszországig is ellátni.
Hosszas fotózkodás után – amibe beletartozik az is, hogy segítettünk egymásnak egy magyar párral a jobbnál jobb képek elkészítésében – nekilódultam a még szédítőbb magasságnak. Némileg ugyan aggodalommal, mert már itt is csak 8-10 fok körül volt, mi lesz még 500m-el magasabban…
Hát még szebb kilátás 🙂 És semmivel se rosszabb idő, sőt, amikor sütött a nap, még melegebb is volt! Fent egy-két adótorony uralja a legmagasabb pontot, de körbe lehet sétálni egy kis turistaúton és a parkolóval átellenes oldalon egy kis kápolna adja az extrát a kilátáshoz.
Körbetekintő itt
Kilátás után újabb kilátás felé igyekeztem (értsd: több mint fél óra volt csak lejutni a hegyről). Ez a csúcs ugyanis eredetileg nem volt betervezve, csak menetközben leltem rá. A következő kilátópont (alias vidikovac, amiről sokáig azt hittem, hogy a hely neve, csak túl sok volt már belőle a térképen:) viszont igen, annál is inkább, mert egy kellemes hegyi kanyargós útvonal vezet oda és már előzetesen is úgy tűnt, hogy onnan aztán jó lesz a kilátás. Nem is volt rossz, na de azért ne hasonlítsuk a skywalk-hoz és a csúcshoz 🙂 De kanyarogni jó volt a makulátlan minőségű alacsony forgalmú úton gyönyörű háttérrel.
Aztán ismét “csajozni” mentem, nem tehetek róla 🙂 Akadt egy (a térkép szerint) sellőnek jelzett hölgy a parton és nem hagyhattam ki, hogy meglátogassam. Bár nekem a sellőkről más emlékem van…
Körbetekintő itt
Ottjártamkor sajnos épp meditált egy félmeztelen pasi a sellő lábánál (és csak reménykedni tudtam, hogy csak félmeztelen, mert egyébként a parton tovább sétálva a térkép szerint nudista strand található). Amikor a közelbe értem és nagyon bámulásztam felé, akkor realizálta, hogy íme egy újabb nyavajás turista, aki fotózkodni akar. Megkérdezte és nem mondtam nemet, bár biztattam, hogy csak csinálja tovább, nem akarom zavarni. Ő jobbnak látta kijönni a kis szigetről, így hát én meg bementem 🙂
Ha nem fújt volna annyira a szél, valószínűleg én is ledobtam volna ruháim jelentős részét egy kellemes csobbanás erejéig.
Időm fogytán volt, a szállásra pedig nem akartam későn érni, így uzsgyi nekiiramodtam és rögtön töröltem is egy napirendi pontot, már csak azért is, mert nyitvatartási időben már nem értem volna oda (arborétum, talán majd máskor).
Két jellegzetes híd is utamat álltam, nem átalkodtam hát átmenni rajtuk, vagy épp megcsodálni őket alulról, egy tengerparti sétány/strandról. Itt láttam egy vélhetően francia csávót a víz felé sietni békauszonnyal, búvárszemüveggel, pipával és szuronypuskával. Ment is rögtön a vízbe, de hogy a vacsorára valót akarta így megfogni, vagy valami más célja volt, azt nem tudom. De nem szarozott azzal, hogy hideg lenne a víz…
Először a horvát tengerpart szárazföldi területei közötti szabad átjárást biztosító Pelješac / Pelješki hídon mentem át.
Majd a független Horvátország első elnökéről elnevezett, Dubrovnik melleti dr. Franja Tuđmana hídon.
Egy pillanatra be is tértem a városba, mert csak ott találtam benzinkutat, de rémisztő forgalom fogadott itt is :S Viszont a város látképe fentről az útról mesés!
Útközben még a Neretva völgyével szemeztem, egészen izgalmas, mondhatni új változatosságot mutatott a táj. Visszafelé még fogok ott bóklászni azt hiszem.
Szállás már megint egy olyan helyen sikerült foglalnom (airbnb), ahol a gyerek (most épp a lánya) kiadja azt, de a szülők viszik a tényleges munkát (vendég fogadása, stb), de itt legalább értettük egymást az apukával. Nem úgy mint az anyukával, aki ugyanazt játszotta, mint az előző szállásadó: csak mondja, mondja, esetleg lassabban és ismételve, hátha úgy megértem. Hát nem:) De a szállás rendben van, csak azt nem néztem, h nincs wifi…
8. nap számokban: kb 280km és 7 óra úton.
8. nap válogatatlan képei: https://photos.app.goo.gl/EdPkSmoGDSui2nFWA
Leave a Reply