Szokásos gyors reggeli pakolás, talán most még inkább gyors, hogy még az eső előtt eljussak valameddig, reggelizni pedig majd csak sikerül valahol. Előző este lemaradt, így hát gondoltam majd reggel bepótolom Trogir óvárosának megtekintését. Szerintem ilyen gyorsan még egy városon sem szaladtam át, pedig igazából itt is elidőztem. Viszont még sehol senki nem volt, épp csak éledeztek az éttermek, boltok, a legtöbb helyen egyedül voltam, utcácskákban, a katedrálisban, a toronyban. Igazából csak a reggelit is felszolgáló éttermeknél volt egy-egy álmos arc és a boltban pár sietős ember. Szöges ellentéte annak, mint amit mondjuk egy esti városlátogatásnál elképzelnék. Jó volt ez a nyugi 🙂
Először csak mentem egy karikát, Főtér, különböző híres és/vagy látványos épületek kívülről, a kikötői sétány, majd be a sikátorokba, végül pedig ismét kikötöttem a főtéren a katedrálisnál. Belestem. Mármint vettem jegyet és nyugisan megnézegettem. Az egyházi kincsek bemutató termében a teremőr se volt még ott 🙂
Templomi körbetekintők: 1, 2, 3, 4
Azután felmásztam a harangtoronyba, na ez már viszont tériszonyos volt! És egyrészt örültem, hogy senki nem közlekedik azokon a lépcsőkön rajtam kívül, másrészt valahogy mégis csak jobb lett volna, ha más is van ott és nem egyedül vagyok a magasságban! Jó, galambok voltak. Ők szegények “beszorultak”, mert felül minden le volt hálózva, csak alul, az ajtón keresztül tudnak közlekedni. De onnan én jöttem a szűk lépcsőkön kezdetben, aztán persze a vas létráknál már kerülgettük egymást. Fent meg majdnem letojtak. Hát majdnem odakólintottam a selfibotommal 🙂
Torony körbetekintők: 1, 2, 3, 4
Látnivalók leírásai, történelem, kultúra, minden, amit én úgysem tudnék leírni elérhető pl itt: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/trogir/latnivalok címről indulva.
Pocak kezdett korogni, így bepróbálkoztam egy kisboltban, de semmi használható pékáruja nem volt, ráadásul a pénztárnál is bénáztak, így inkább lóra ültem, és 300m-el arrébb egy nagy Konzumba kerestem harapnivalót, majd annak parkolójában gyorsan el is fogyasztottam egy-egy szál krumplis bureket a szokásos lónyál lötyivel (még nem találtam meg az igazi ízt, de jobb, mint vízzel…).
Legalább egy órányi csúszással, de nekilódultam a megcélzott Prozor erődnek és csak reménykedtem, hogy még elcsípem az eső előtt. Nyitott, romos erőd, a felfelé útról írták, hogy jó minőségű, de nem tudtam biztosra, hogy murvás vagy aszfaltos, mindenképp jobb eső nélkül. Útközben nagy szerencsém volt, mert gyakorlatilag sikerült két felhő között menni, szó szerint. Jók a kanyargós utak, mert van lehetőség fejforgatás nélkül is körbenézni és elszörnyedni, hogy “jaj, ha arra megy majd tovább az út, akkor nekem végem!!!”. De nem arra ment. Ment szépen a kevésbé borult ég felé 🙂
Fent a várnál egy osztrák autó és egy idősebb pár, mindketten bőszen keresgélnek a fűben, várfalnál, köveknél. Na mondom, ezek is ládáznak, akkor jobb, ha ők találják meg előbb a vizes fűben 🙂 (én ugyan nem kaptam esőt, de nem sokkal korábban eshetett, mert minden vizes volt). Az mondjuk fura volt, hogy a hapsi egy nagy orvosi/botanikus (?) csipesszel kapirgált, de végül is én sem szeretek puszta kézzel turkálni az odúkban, rejtekekben. Nem találták meg amit kerestek, majd bementek a várba, így én szomorúan, nyugodtan kereshettem. Én sem találtam meg. (végül csak a rejtő segítségével teljesen máshol).
A vár belülről nem sok látnivalót tartogat, csak falak, romok, kövek, na meg a természet, ami kezdi visszafoglalni. Talán csak egy izgalmas rész volt benne, a “palló”, amin először eszem ágába se volt átmenni, de végül csak győzött a kíváncsiság: nem, nincs a túloldalt se semmi érdekes. De legalább elnyertem a hölgy “hűha” jellegű felkiáltását. Pedig azt hittem, ő is volt odaát :S
A hapsi a várban is csipesszel keresgélt valamit, továbbra is nagyon elszántan. Kicsit sajnálom, hogy nem kérdeztem meg, hogy ugyan mire vadászik.
Amikor már indulni készültem, akkor kezdett el szemerkélni az eső. Nem vészesen, ráadásul a radar szerint kb fél órán belül el is vonul a felhő, aminek csak a szélét kaptam el, de azért jobbnak láttam felvenni az esőruhát. Ha már eddig kibekkeltem nélküle, nem kockáztatok tovább, előbb-utóbb úgysem tudom elkerülni. És így is lett. Innentől szinte végig esett, hol jobban, hol kevésbé.
Esett Horvátország szeménél is, így rögtön be is tudtam annak, hogy bizony sír. Hogy miért azt csak sejtem…. Napsütésben valószínűleg csuda szép lett volna, de azért így is mutatta, micsoda különlegesség! Elvileg nem tilos a pancsolás, ha mondjuk tényleg napsütés is lett volna…eh… mondjuk akkor gondolom nem egyedül lettem volna. Ja, meg állítólag még a legnagyobb melegben is csak 4-7 fokos a vize, ami azért na…. Ehhez pedig társul még, hogy ha minden igaz, akkor 155m-nél is mélyebb, csak lejjebb még nem tudták vizsgálni…
Sajnos itt is szemerkélt, így se szép kontrasztos fénykép, se drónfelvétel nem készült 🙁
További infók angolul pl akár innen: https://backpackersintheworld.com/cetina-river-spring-croatia-izvor-cetina/
Innen már elég rendesen esett az eső a további úton. Két barlang volt betervezve, a közelebbiről sejtettem, hogy zárva lesz, volt említés róla a weblapjukon, de mivel útba esett, ezért bepróbálkoztam. Sikertelen. Pedig ez nagyon klassz lett volna olyan szempontból, hogy 2 barlangot is mutat és mintegy 3 órás program, talán nem esőben. A Cerovaci-barlangrendszerhez még vissza kell majd térni.
Odafelé azért történ egy s más…Az esőt nem részletezném. Bár jónak mondják az esőruhám, most is cserben hagyott, kezdett beázni a fenekénél. Nem tudok rájönni, hogy hol 🙁 A kesztyű…hiába bőr, teli van varrással, meg szellőző is akad rajta, nyilván hamar átázik sajnos. A bakancs is vízálló, de csak egy darabig. Az meg ugye az első keréktől elég sok vizet kap, így hát hamar feladja, hiába kentem be külön méhviasszal is vastagon (hol van az már..).
A hőmérséklet a reggeli 16-17 fokról eléggé leesett. Konkrétan egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fagyveszély visszajelző lámpa a motoron elkezdett villogni, miközben 3 fokot mutatott a hőmérő :S És csak utána indult az igazi buli! Valami hágó felé tarthattunk, utólag nézve szerintem még 1000m-re se mentünk fel (többes szám = jött mögöttem végig egy kocsi, hiába jeleztem neki, hogy akár meg is előzhet, én esőben nem fogok a megengedett sebességgel menni… ő sem), amikor az esőből apránként átváltott hóra. Óriási hópelyhekben havazott 🙂 Szerencsére az úton nem maradt meg, de azért nagyon vicces volt törölgetni a bukósisak plexijéről a ráragadt havat 🙂 (a szélvédőm az konkrétan teljesen havas lett). Persze a hozzá tartozó 1 fok már nem volt olyan vicces, elég hidegecske, nem győztem markolászni a teljes fokozatra kapcsolt kormányfűtésemet (mint egyetlen hőforrás a motoron menet közben). Kalandnak jó volt, de idénre már elég a havas kaland 🙂
Szóval az első barlang zárva, még annyira se jutottam be, hogy kicsit megmelegedjek a fogadóépületben. A másik meg még több mint egy órára volt. A nadrág pedig már elég hideg ott, ahol átázott, így végül úgy döntöttem, hogy előbb a szállásra megyek és majd meglátom, hogy valahogy eljutok-e a barlanghoz (ami kb 15 percre van) vagy sem.
Szerencsémre a szállás hotel szerű és ezerrel fűtenek. Előbbi azért fontos, mert így galád módon vagy 30percig áztattam magam a forró zuhany alatt (előző szálláson elfogyott a meleg víz, itt nem:), a radiátoron pedig megszárítottam mindenemet. Még a bakancsom száradgat, szerencse, hogy elhoztam a szuper jó kis cipőszárítót. A barlanghoz természetesen nem mentem….
Étterem alig 7-800m-re, de egy kellemes báránycsülök lecsúszott egy menza szerű rizses paradicsom leves kíséretében.
Ami a terveket illeti: holnap nyugat felől érkezik egy esőfelhő, amit sehogy sem tudok kikerülni, a szállásom pedig már foglalva van. Délelőtt megpróbálom bepótolni az elmaradt barlanglátogatást meg a múzeumot, ezzel talán nyerek annyit, hogy egy része elvonul felőlem, aztán pedig nekilódulok az Isztriai félsziget irányának. Útközben van még egy tartalék múzeum, szintén melegedőnek, bár gyanús, hogy zárásig (15 óra) nem érek oda. Legrosszabb esetben “végigúszom” az utat és ismét száradok a szálláson, ahol újfent 2 éjszakát fogok majd tölteni.
13. nap számokban: majdnem 300km, majdnem 6 óra úton
13. nap válogatatlan képei: https://photos.app.goo.gl/5Kvt6ZVfvqGDGaL48
Leave a Reply