Korán kelni most sem sikerült, egyszerűen túl kényelmes volt az az ágy 🙂 Meg az eső ígérete amúgy sem motivált nagyon. Az volt a jóslat, hogy Pulát kb szemerkélő csepegésben kell megnézzem (ami praktikusan annyit jelent, hogy teljes esőfelszerelésben kéne odaérnem valahogy, aztán helyben meg ki tudja, ernyőzés vagy csak simán ázás). Nyilván nem lett belőle semmi (szerencsére), sőt, inkább még napos is volt, aminek persze nagyon örültem, de közben a 16-18 fokos indulás miatt meg teljesen alá voltam öltözve és úgy azért jó melegem volt, amikor csak sétáltam.
Pula villámlátogatása volt betervezve, mert ez a település is úgy tűnt, mint ahol akár egy egész napot is el lehetne tölteni és a leírások is ezt sugallták. Végül nem is lett annyira villám.
Tekintettel arra, hogy a rómaiak alakították ki a város elrendezését, így Pula látnivalói gyakorlatilag egy helyen terülnek el. Eredetileg egy várfal vette körbe a római várost – csak az amfiteátrum épült a várfalon kívülre – így lényegében minden látványosság a régi várfalon belül található. Úgy érdemes kalkulálni, ha csak a fontosabb műemlékeket néznénk meg, akkor 3-4 órára dobjunk be parkolási díjat, ha részletesebben is elkalandoznánk a látnivalók között, 4-5 órával számoljunk. A kocsinkat az amfiteátrumnál érdemes hagyni. Innen indítjuk a túránkat!
Forrás: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/pula/latnivalok
Először az amfiteátrumot lestem meg, ami pont akkortájt épült, mint a római, egészen hasonló ellipszis alakú, csak nem annyira kolosszális? Legalábbis méreteiben kisebbnek tűnt, pedig így is a Római birodalom 5 legnagyobb arénája között tartották számon. Itt is hasznos, ha az ember korán érkezik, alig alig lézengtek, így volt, hogy egyedül álltam a porondon és csak az oroszlánok vicsorogtak körben, de már a szigorú tekintettemmel megálljt parancsoltam nekik és fülük-farkuk behúzva somfordáltak el a titkos alagutak mélyére. A közönség tombolt és ujjongva éltetett, állva tapsolt… de aztán megjött a többi látogató, nekem pedig már kezdet sok lenni a napsütés a motoros felszerelésbe, úgyhogy lesétáltam a pincéjébe. Vártam izgi zegzugos rendszert, de csak egy T alakú folyosó volt számtalan korabeli amforával és egyéb, kolosszeumhoz nem tartozó alkatrésszel. Pl olíva prés természetesen itt is volt 🙂
Utána picit tovább gurultam, be az óváros peremére egy szimpatikus moci parkolóba (még mindig nagyon élvezem, hogy van ilyen külön:), az ikerkapu közelébe.
Mondjuk az pont nem volt egy olyan díszes kapu, de legalább rögtön két járata is van. Egyiken se mentem be, helyette csalogatott a föld alatti világ egy másik bejárata, így rendhagyó módon alulról kezdtem az óváros felfedezését. Zerostrasse, avagy az alagútrendszer, amely két szinten Pula óvárosa alatt terül el és ha nem is behálózva, de azért alaposan elterülve, összekötve különböző széleit. Óvóhely és mindenféle katonai célokat szolgált.
Azért, hogy Pula különböző városrészei között hadianyagokat, embereket, élelmiszert könnyen és láthatatlanul mozgatni tudjanak, az I. világháborúban kialakították a Zerostrasse nevezetű, föld alatti alagútrendszert.
Forrás: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/pula/latnivalok
A Zerostrasse pontosan a Kastel vagyis az erőd alól indul és négy irányba ágazik el. A II. világháború alatt az olaszokhoz került és tovább bővítették az alagútrendszert. Hatalmas terek, termek kerültek kialakításra. Óvóhelyként is szolgált. 50 ezer ember, vagyis a teljes lakosság elfért volna az alagutakban.
Érdekes, hogy itt is inkább más tematikájú kiállítási anyag került a folyosókra: a helyi villamos járat történelmét dolgozták fel. Ami viszont annyiból érdekes, hogy ma már nem jár villamos a városban, 1934-ben, mintegy 30 évvel az építése után elbontották.
A hatalmas terekből, termekből semmit nem lehetett meglátogatni, csak a középen lévő csarnokon lehetett áthaladni, ill. egy-egy pici oldal szoba (amik közül csak a latrina funkciója derült ki) volt látható.
Viszont a szintet legalább lifttel lehetett leküzdeni, először a felsőbb alagút szintjére, majd fel egészen az erődbe, onnan pedig már csak pár lépés volt annak csúcsa, a torony teteje. Így egészen hamar jutottam a mélységből a magasságba.
Én igazán nem akarom leszólni Pulá-t, de maga az erőd, meg az onnan látható városkép azért nem volt annyira különleges, mint a korában látottak. Utóbbiba belerondít az ipari kikötő daruszörnyetegei és rozsda hajói, míg a citadella inkább magasból mutat igazán jól (itt nem drónoztam, de találni neten képeket a levegőből, pl itt egy). Csillag alakú, négy bástyás, igen vastag, dupla falú erődítmény.
Az erődben egy-egy kisebb kiállítást sikerült megtekinteni és most utólag olvasom, hogy valószínűleg kihagytam egy nagyobbacska kiállítást :S
17 különböző tárlaton, 75 ezer katonai tárgyat telíthetünk meg. Már az erőd bejáratánál megnézhetjük az egykori velencei ágyukat, az Erőd belsejében pedig a délszláv háború emlékeiből láthatunk fegyver-szobrokat.
Forrás: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/pula/latnivalok-erod
Hogy ez pontosan hol volt, az nekem nem derült ki. Pedig pár termen átmentem én is, ezt-azt láttam is, de azért nem tűnt ilyen volumenűnek, így körbejárás után elindultam a tenger felé lefelé.
Először az Assisi Szent Ferenc templom és kolostort látogattam meg, ahol a szépséges kerengőn (ahol épp csak teknősök grasszáltak a füvön) és a nagyon fura szószékes lépcsőn kívül egy római kori padló mozaik maradványt őriztek (sajnos nem találok most róla semmi infót), ill. állítólag az oltárkép páratlan.
Itt egy kisebb magyar csapatba botlottam bele, akiknek a legérdekesebb a füvön császkáló teknősök voltak 🙂 Nehéz volt megőriznem inkognitómat és nem elmosolyodni a beszédükön 🙂
Tovább haladva a fórumra, Pula főterére érkeztem, ahol vicces volt, hogy szegény Augustus templomba mindenki csak bekukucskált a félig behajtott ajtón, aztán kifordult, mert igazából onnan is úgy tűnt, hogy minden látszik, de közben meg belépőt szedtek bent. Spórolós turisták inkább elkávézták a belépő árát. Nekem fagyivá alakult 🙂
Az óvárost körbesétálva, a Segius diadalív alatt áthaladva tartottam visszafelé járgányomhoz.
A Segius diadalívet (horvátul: Slavoluk Sergijevaca) i.e. 29 és 27 között a Segius család a saját pénzén építette. Az építésre a pénzt a Segius család három testvére adta össze, hálául azért mert jelentős pozíciókat töltöttek be annak idején Pula életében. A kapu a XIX. századig a városfal része volt. Ekkor a város terjeszkedése miatt elbontották a városfalat, de a kaput meghagyták az utókornak.
Forrás:https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/pula/latnivalok
Hát, ma nem ilyesmi díszes dolgokat építtetnek a jelentősebb pozíciókat beöltő személyek 🙁
Következő állomás Labin városa, ami már messziről úgy nézett ki, mint egy meseváros rajzolt képe a domb tetején.
Nagyjából 7000-en laknak, és az 50-es évek végéig, de még a 60-as években is jelentős bányász város volt. Ám a bányászat elsődleges bezárása a város védelmében történtek. Ugyanis a bányarendszer a régi épületek alatt kezdett húzódni, és veszélyeztetni kezdte az épületek állagát, több fal is repedezni kezdett, végül a tárnákat feltöltötték és pénzt fektettek a helyreállításra.
Forrás: https://kameraaltal.blog.hu/2011/08/05/labin_pula
Szokásos kis szűk, kanyargós és persze kopott köves utcácskák, csak itt a fő utca szinte végig lépcsőn vezetett felfelé.
Főtéren gyors látogatás a Mária születése templomba.
A közelben lévő harangtoronynál a “kötelező” toronylátogatás most sem maradhatott ki, cserébe itt is hasonlóan durva volt a fa lépcső, csak itt legalább fent se nagyon lehetett mozdulni, mert konkrétan a harangok közé vitt fel a járat. Pár percig még egyedül voltam, de aztán megjelentek a német ajkú turisták és akkor már komoly sakkozás ment – mint a klasszikus tili-toli játékban – , hogy kinek merre kell mozdulnia, hogy valaki más meg arrébb tudjon jutni.
Végül itt is körbe haladva tértem vissza a főtéren hagyott motorhoz.
Mai napi feladvány: mire való ez a díszes kő építmény a római kórból a várfal környékén?
Utána egy kis séta a pár perc gurulásra lévő igen köves tengerparton Duga Luka környékén, ahol nyugisan elfogyasztottam ebédre szánt elemózsiámat. Én többé kevésbé jóllakottan álltam tovább, de a pecás szomorúan és üres hálóval sétált el előttem.
Ünnepélyesen megkezdtem első búcsúzkodásomat a tengertől.
Utolsó előtti állomásom Lovran városa volt, ami hangulatában, építészetében már egy teljesen más világot tükröz:
Lovran a nevét a babérról (lovor) kapta, mely gazdagon nő ezen a területen.
Forrás: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/lovran
A Kvarner öböl keleti oldalán található. Egy domboldalban helyezkedik el a városka. Nagyjából úgy néz ki, mint Opatija csak kisebben. Lovran szintén az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt üdülővárosa volt.
Lovran látnivalói jellemzően az osztrák palotákban mutatkoznak meg
Érdekesség, hogy itt található Feszty Árpád emléktáblája.
Feszty Árpád festőnk élete vége felé orvosai tanácsára itt élt, hogy légúti betegségére gyógyírt találjon a rendkívül egészséges, friss helyi tengeri levegőben. Átmenetileg erőre is kapott ettől, de végül a Feszty-körkép alkotója 1914-ben itt Lovranban elhunyt.
Forrás: https://utikritika.hu/kvarner-obol/opatija_riviera/lovran
Másik érdekesség, hogy innen indul az Abbáziáig tartó tengerparti promenád mintegy 8-12 km hosszan. Búcsú a tengertől második felvonás 🙂
Karlovac-ig az út egy jelentős része azon az úton haladt, ahol két napja még eső, hó és mindenféle borússág volt. Most ragyogó napsütés várt, és alig volt nyoma a hónak, ellenben káprázatos kilátás fogadott különböző pontokról a hegyekre. Nagyon klassz volt szép állapotában látni ezt az útvonalat és élvezni a kanyargást, letekinteni a tóra a kilátóponttól. A hőmérséklet is kb 10 fokkal melegebb volt, 13 fok alá nem is ment a mutató (rajzottak is a motorosok). Fel is került a térképre, mint az egyszer majd “megkirándulandó” helyszínek listájára.
Így azért sokkal mosolygósabban érkeztem meg Karlovacba a szállásomra, ami hát őszintén szólva sima panzió létére hoteleket megszégyenítő minőségben állt elő. Modern, tiszta és mindennel felszerelt (amiből persze semmit nem használtam, de azért na. A kis piperék, a bekészített nasi, croissant, a fertőtlenítés jelölő szalagok, zacskózott pohár, a távirányítós lámpa, hogy még a színhőmérsékletet is tudja állítani, stb, stb. Ja és az első szállás, ami tényleg 1 fős, fura is volt a szoba közepén lévő keskeny ágyon aludni:). Utolsó vacsorámat a 8 percnyi sétára lévő éteremben fogyasztottam el, ahol egy isteni pitás csevapot ettem kaymakkal megkenve, sopszka salátával és persze hozzá a jól megérdemelt helyi Karlovačko sör. A desszert már nem fért be, pedig azt is nagyon dicsérték a leírások!
A szállás egyetlen negatív része, hogy ott szálltak meg a hétvégi kutya kiállítás/verseny résztvevői is, mármint kutyástól, ami nem lett volna gond, hacsak reggel 4:30kor nem trappolnak le égtelen zsivajjal valahol a fejem fölött 🙂 Meg vicces volt este, ahogy egyik szobából jött az ugatás, majd a másikból a válasz, de még a farokcsóválást is lehetett hallani, meg a körmök rohangálását 😀
16. nap számokban: kb 290km, majdnem 8 óra úton.
16. nap válogatatlan képei: https://photos.app.goo.gl/zxkCwUuWUsXCXSbA9
Megoldás:
Leave a Reply